A központi gondolat
A vizuális nyelv szándékosan egyszerű. Egy legyező, gömb vagy kocka azonnal felismerhető, így a közönség bonyolult történet megfejtése nélkül élvezheti az átalakulást.
A szólórészek minden formát új játékszerként kezelnek: a mozdulat kinyitja, összegyűjti, eltolja vagy szabadjára engedi.
A három táncos belépésével a játék közösségivé válik. A különálló pozíciók felelni kezdenek egymásnak, a geometria pedig egyéni effekt helyett közös szabállyá lesz.
Az élénk színek nyitottá és barátságossá teszik a hangulatot; a technológia nem gépezetként, hanem felfedezésre váró térként jelenik meg.
A darab a képzeletet az újrarendezés szokásaként ünnepli: az ismerős formákból mindig új kérdés születhet arról, mire képesek még.