A központi gondolat
A táncosok először különálló személyiségekként érkeznek. A partnerség világos egyéniségekkel, nem azonnali azonossággal kezdődik.
A lockok és szünetek a várakozás nyelvét teremtik meg: az egyik táncos ritmust ajánl, a másik eldönti, hogyan válaszol.
A grafikai kivágások keretbe foglalják az egyetértés pillanatait, a szándékos eltolások pedig megőrzik a feszültséget és a humort a páros között.
A városi mozgás és a megsokszorozott alakok társas mezővé tágítják a duettet, ahol az identitás ismétlődik, de sosem másolódik tökéletesen.
A második változat végső soron olyan kapcsolatról szól, amely képes versengeni, figyelni és változni anélkül, hogy elveszítené közös ritmusát.
