A központi gondolat
Az első fény szándékosan kicsi. Egy álom kezdetben elég bizonytalan ahhoz, hogy elsétáljunk mellette, mégis elég fontos ahhoz, hogy figyelmet kapjon.
A szárnyak lehetőséget nyitnak, de nem fejezik be az utat. A képzeletnek hely kell a leszálláshoz és valami, ami életben tartja.
A csillagfény hajtássá sűrűsödik, a menekülés képét növekedéssé alakítva. Az álom elfogadja az időt, a munkát és az anyagi korlátokat.
Az együttes körülveszi a fát, de nem sajátítja ki. Közösen építeni azt jelenti, hogy olyan feltételeket teremtünk, amelyek között többen növekedhetnek.
A végső fa nem hirtelen csoda, hanem minden korábbi hitből, védelemből és együttműködésből születő látható eredmény.