A központi gondolat
Az együttes először rendet teremt. A tiszta térközök és összehangolt gesztusok stabil vizuális rendszert adnak a közönségnek.
A geometria ezután próbára teszi ezt a rendszert: változtatja a léptéket, az irányt és a felső, illetve alsó képernyők kapcsolatát.
Az egyedi fénysávok külön-külön emelik ki a táncosokat, majd a termékképek az előadásról az információra irányítják át a figyelmet.
A kék gömbök közös rácsba rendezik vissza a szereplőket. Minden előadónak saját mező jut, amely mégis ugyanahhoz a kompozícióhoz tartozik.
A darab a megfordítást megújult érzékelésként értelmezi: a ritmus fegyelmezett marad, miközben a körülötte lévő világ újabb és újabb szöget kínál.