A központi gondolat
A darab olyan grafikai világba helyezi a táncost, amely sosem állapodik meg egyetlen stílusnál. Minden fejezet új szabályt vezet be, és a test tanítja meg a közönséget annak olvasására.
A körök visszatérő támpontot adnak. Keretbe foghatnak egy pózt, kitágíthatnak egy fordulatot, vagy pontos helyre irányíthatják a tekintetet anélkül, hogy elnyomnák az előadót.
A színváltások érzelmi írásjelekként működnek: a vörös sürgető, a monokróm kitisztítja a teret, a kék és zöld pedig folyékonyabb, játékosabb hangot nyit meg.
A fénylő körvonal megkettőzi, de nem helyettesíti a táncost. Felnagyít egy gesztust, és közös grafikai emlékké tesz egy pillanatnyi pózt.
A darab mélyén a kíváncsiság áll: annak öröme, hogy hányféle kapcsolat születhet egyetlen test és egyetlen képernyő között.