A központi gondolat
A képi világ szándékosan tiszta és hűvös: mélykék tér, fehér részecskék és kristályszerkezetek hagynak levegőt a táncosoknak.
A hó nem puszta díszletként hull. Tempója a koreográfiát követi, és hangulattá alakítja a csendet, a lebegést és a finom mozgást.
A kristályformák középre vonják a figyelmet, míg a hosszú fényszálak az egész együttesre szétnyitják a kompozíciót.
A különböző élő változatok megmutatják, hogy ugyanaz a vizuális nyelv a szereplőkhöz, a színpad építészetéhez és a technikához igazodva is megőrizheti saját karakterét.
A „szerenád” a hidegen átívelő kapcsolat: lágy, látható és csendesen kitartó társiasság.