A központi gondolat
A szólóbelépő világos identitást ad mindkét előadónak, mielőtt a duett közös vizuális rendszerbe hívná őket.
A locking éles megállásai ideális jelzőpontok. A képernyő ugyanolyan tisztán felelhet egy gesztusra, mint a másik táncos.
Az utánzás felismerést épít, az apró időzítési különbségek pedig elevenen tartják a kapcsolatot a gépies tökéletesség helyett.
A felnagyított kezek és ismétlődő alakok az egész közönség számára olvasható grafikai motívummá alakítják a jellegzetes mozdulatokat.
A duett ereje az éber partnerségben rejlik: két ember annyira figyel egymásra, hogy meg is lephetik a másikat, mégis együtt érkeznek meg.