A központi gondolat
Az akvarell nem rejti el az érintkezés nyomát. Egy árnyalat belép a másikba, találkozásuk pedig olyan harmadik érzést hoz létre, amelyet egyik szín sem tudna önmagában hordozni.
A táncosok távolsággal és válaszokkal viszik tovább ezt a gondolatot. Az egyik mozdulat elindít egy mondatot, a másik átveszi, új irányba tereli vagy hagyja továbbfutni a képernyőn.
A hullámok úgy jelentenek változást, hogy nem törlik el az előzményt. Ami korábban volt, látható marad a következő réteg alatt, ahogyan az élmények is egymásra rakódnak az életben.
A kör alakú fény a visszatérés és a felismerés pillanatait teremti meg. A duett szétválhat, de vizuális vonalai továbbra is emlékeznek a kapcsolatra.
A darab az átjárhatóságban talál szépséget: az erőhöz nem kell lezárt határ, az identitás pedig mélyülhet egy jelentős találkozásban.